Navigáció

Tartalom

Városunk történelme

Diószeg Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik. A mai város Magyar- és Németdiószeg 1943. évi egyesítésével jött létre. Az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település. 1252-ben IV. Béla oklevelében említik először. Nevét onnan kapta, hogy a falu területén sok volt a diófa. 1301-ben Dudvág Miklós a település földesura. 1337-ben Nagy Lajos király hívének Oros Péternek adta. 1530-ban a török egy rajtaütés során felégette. 1553-ban 22 adózó porta állt a faluban, mely a rend feloszlatásáig budai klarisszák birtokában volt. Ezután egyházi birtok, majd az Erdődy család vásárolta meg, később az Eszterházyaké. 1582-ben Diószeg városi rangot nyert, a 17. században pedig vásártartási ás vámszedési privilégiumokat kapott. Ekkor két jelentős épülete a templom és a kastély volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt a Stahremberg parancsnoksága alatt álló császári csapatok kifosztották, 1709-ben pedig felégették. 1786-ban II. József császár német földműveseket és kézműveseket telepített ide, ettől kezdve a korábbi város két részre, Magyar- és Németdiószegre oszlott. Az Eszterházyak után a Zichy család lett a település fő birtokosa. 1850-ben megépült a vasútvonal, amely Diószeget Pozsonnyal és Pesttel kötötte össze. R. k. (Szűz Mária mennybemenetele-) temploma a 17. sz-ban épült, 1736-ban és 1786-ban átépítették. A Fő utcáján álló Esterházy-, majd Zichy-kastély a 18. sz. közepén épült reneszánsz alapokon, 1885-ben neobarok stílusban alakították át. Legjelentősebb ipari létesítménye az 1867-ban alapított cukorgyár, ezen kívül konzerv- és textiliparral rendelkezett a 20. században. 1910-ben Magyardiószegnek 2483 magyar és 387 szlovák, Németdiószegnek 748, többségben német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1945 után magyar lakosságának felét deportálták, helyükre magyarországi és környékbeli szlovákok települtek. 1948-ban Diószeget Andrej Sládkovič (1820-1872) szlovák költőről, hazafiról nevezték el. 1983-óta város. Vályi András szerint “Diószeg. Népes magyar falu Poson Vármegyében, birtokosai valának a’ Sz. Klára Szerzetbéli Apátzák, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik puszta Födémes, és Galanta között, Dudvág vize mellett, Kis Matsédhez fél órányira, számos vendég fogadók vagynak körűlötte; határja gazdag, legelője nagy, fája elég, réttyei jók, halászattya hasznos, első Osztálybéli. “. Fényes Elek szerint “Diószegh, Pozson m. magyar-német mező-város, a Dudvágh mellett, a Nyitrától Pozsonyba vivő országutban, az utolsó várostól 5 mfdnyire: 1483 kath., 74 evang., vagyonos lakosainak 10/13 magyar, 3/13 német. Van itt kath. paroch. templom, nagy emeletes vendégfogadó, csinos urasági tiszti lakás. Róna határja igen termékeny; rétje, legelője bőven; erdeje szép. Az uraság juhnyája több ezerre megyen, tehenészete is derék. A lakosok igen jó lovakat nevelnek; gabonával, s köleskásával kereskednek.